"Magamról"
Nagyon sokan vagytok, akik követtek, és olvassátok a blogomat. Mármint nekem sokan, és hálás vagyok érte. És vannak, akik pontosan tudjátok, hogy én ki, és milyen vagyok. Van, aki hallja a hangomat miközben olvassa a bejegyzéseimet (nagyon jót nevettem ezen), de vagytok olyanok is, akik nem is tudjátok, hogy én ki vagyok, és csak a bejegyzésekből próbáljátok kitalálni valómat. Nos, mesélek pár szóban magamról egy kicsit. Az előszóban leírtam, hogy ...
Nem, nem. Senki ne tévedjen meg. Nem bulizni indulunk az Urammal (de jó lenne), hanem Szent első szülött gyermekemnek elmentek otthonról. Nem is kicsit. Azt mondják ez a kis kamaszkor, vagy dackorszak. Nem tudok ezzel sajnos azonosulni. A nevelési morálom teljes dugába dőlése a tét. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ez bármikor is normalizálódni fog. Meg kell nézetni sürgősen a kerekeit, mert el fogja tanulni tőle a butaságot a húga is. Mert, a butaság nálunk a ...
