„Szent” Gergely! (Az első fél év)Korábban már tudattam, hogy harmad szülött kisfiam megérkezett az otthonába, és megkezdte pocakon kívüli földi létét.Örömmel fogadták a lányok a kistesót, és most valahogy nem is izgultam emiatt, nem úgy, mint amikor Emília érkezett. Ami sokkal aggasztóbb volt, mint ebben az esetben, hogy idehaza még nem volt elkészülve a kisszoba, amely haza várta volna a fiatalurat. Mivel kicsi a ház, ezért ki kellett alakítanunk még egy szobát, hogy kényelmesen elférjünk. Nos, leszögezem, hogy szakembert találni nagyon nehéz. Sokkal nehezebb, mint gondoltam. És itt a fő szempont a megbízhatóságon van. Durva.Vissza a tárgyhoz. Mindhárom gyermek itthon, és béke van, és nyugalom. Az első időszakban még sok az alvás, és így valamennyire sikerül is magam utolérni. Ha minden az eddigi statisztika alapján fog menni, akkor ez nem fog sokáig tartani, de a remény él bennem.Egy fiúval új az élmény. Nincsenek rizikós dolgok már, csak igyekszem az eddig megszerzett tapasztalataimat, rutinomat maximálisan beleforgatni mindhárom gyermekembe. És sajnos nem megy. Vagy ha igen, akkor döcögős, és mindig van valami, amitől nehéz, és nem mehet simán a nap. Mindig lehet valami apró porszem a gépezetben, amitől teljesen ki tudok lenni, és hát ilyenkor elgondolkozok rajta, hogy akkor most mi van? Kinek tudom jelezni, hogy azt hiszem túl vállaltam magam? És bizony azt is tudom, hogy van, aki egyért is oda adná a fél karját, és én meg itt nyavalygok? Ki tehet igazságot ez ügyben? A gyermek csak azt tudja, hogy neki mi a jó. Neki mire van igénye, és azt nem fogja nézni, hogy te épp fáradt, vagy beteg vagy?! Ilyen nincs egy anyukánál (van, csak senkit nem érdekel), és ha lenne is valószínűleg egy gyermek nem érti ezt az infót. Szóval felszívni magam, és hajrá. Menni kell, mert itt nem állhat meg az élet.Az első három hónap viszonylag gyorsan eltelt, és próbálkoztam mindenkinek a kedvére lenni, pedig néha csak elbújtam volna a világ elől, de ezt már korábban is mondtam. Menet közben neki fogtam harmad szülött Szent fiam életét tovább szervezni. 3 hónapos korában szeretnénk Őt megkereszteltetni.Ez a pillanat is eljött. Édes pici fiam felvette a Keresztség Szentségét. Nem vagyunk járatlanok ezen az úton, hisz harmadik alkalommal került erre sor. Teljes mértékben hiszek Istenben, és valamiben, ami nekünk, embereknek nem kézzel fogható, és teljes mértékben valóságtalannak tűnő nem földi lét. Voltak időszakaim, amikor nagyon haragudtam reá, de mára már megenyhült bennem a hitehagyottság. Részemről már teljesen mindegy, hogy ki miben hisz, nem is nevesítem, mert semmi értelme nem lenne. Teljesen mindegy, hogy milyen „vallásforma” van mögötte, az Istenünk ugyan az.Visszatérve az eseményre, lelkes készülődésbe, és szervezkedésbe kezdtem, mert egy dologban teljesen biztos vagyok, hogy az idő repül. És én mindig híján vagyok ennek. Meg is kerestük Attila Atyát. Ő volt, aki összeadott minket, és Lucám is Tőle kapta a keresztség szentségét. Szerencsére az általunk megálmodott időpont nem volt elérhetetlen, és ezzel elméletileg egy feladat már meg is oldódott. A keresztszülők már korábban fel lettek kérve, és örömmel vállalták a feladatot.Mostanában a templom az a helyszín, amely részemről sajnos ritkán látogatott terep lett, mert gyermekkel misére menni, felér egy ismerkedési esttel, mert ha eddig nem is néztek rám olyan szemmel, azzal a templomban nem hangoskodunk szúrós tekintettel, most megkapom. Sejthető, hogy mekkora élvezet ez egy gyermeknek! Lucával már nincs gond. Sűrűn jár az apukájával Istentiszteletre, de Liámnak még edződnie kell. Ez folyamatban van, és lesz ebből idővel valós misére járás is. Nincs mese, levelestül, ágastul megyünk a keresztelőre. Meg is történt, eljött a nap, amikor egy csepp kisfiú áldott lett. Minden gond nélkül lezajlottak az események, és az egész család jól érezte magát ezen a jeles eseményen!Ez csak egy röpke mementó volt ebben a csodálatos, és mégis élmény dús időszakban, amelyet eddig megélhettünk Harmad szülött Szent Fiúnkkal. Van kettő gyönyörű szép kis fogacska is, amely elérkezéséig volt néhány átmulatott éjszakánk, de megvagyunk, túl lettünk rajta.Fél éves lett egy szempillantás alatt, és átéltünk sok nehéz éjjelt, és volt sajnos már beteg is, de nyílván ez elkerülhetetlen is lett volna ebben a borzasztóan beteges időszakban. Aggasztó továbbra is egy ilyen csepp gyermek nehéz pillanatait megélni, és borzasztóan fáradt vagyok, és rendkívül ki is merültem, és időmként kilátástalannak érzem a napjaimat, és hiszek abban, hogy a segítség mindig a legjobbkor jön, és bár időnként nehéz a sorsunk, és a szívünk is, de idővel megbékélünk, és két év múlva ez már csak egy homályos emlékkép marad majd, és mosolyogva tekintek vissza rá. A minap olvastam egy blogot, ahol egy két gyermekes édesanya leírta, hogy csak 550 nap, amely nehéz! Gondolkoztam, és nagy vonalakban helyt álló ez a statisztika nálunk is, de így a harmadik gyermek édesanyjaként valahogy most könnyebb. Persze ehhez kell egy békés természetű gyermek is. Hiba lenne bárkinek azt állítanom, hogy nem voltam, vagyok, leszek még most is bizonytalan, és tanácstalan számos dologban, mert ez nem igaz, de valóban ez most már valamennyire rutinosabb gyermeknevelés, mint az első kettő!2018.02.21.-én fél éves lett a fiatalúr. A trónörökös. 8 kg, és 69 cm. Édes cukor csepp legény.
