Nem "MINTA" Anya

"Magamról"

Nagyon sokan vagytok, akik követtek, és olvassátok a blogomat. Mármint nekem sokan, és hálás vagyok érte. És vannak, akik pontosan tudjátok, hogy én ki, és milyen vagyok. Van, aki hallja a hangomat miközben olvassa a bejegyzéseimet (nagyon jót nevettem ezen), de vagytok olyanok is, akik nem is tudjátok, hogy én ki vagyok, és csak a bejegyzésekből próbáljátok kitalálni valómat. Nos, mesélek pár szóban magamról egy kicsit. Az előszóban leírtam, hogy ez a blog valójában azért lett, mert nekem sokkal jobb lett eddig mindig az a mázsás súly, ami nyomott miután leírtam. Így nekem is jó, és hát nekem is jó. Ti meg csak olvassatok szorgalmasan.

Nem is olyan régen érkeztem meg szerető Édesanyám markába. Szerető és aggódó békés természetű Szent Anyához. (Ez volt a szerencsém) Egyszóval, 38.-ik születésnapomat ünnepelő kisleány vagyok, aki öt évvel ezelőtt anya lett…. Ez az öt év mindent megváltoztatott, és felülírt. Kevés szó esik mostanában a háztartásunkban arról, hogy Én, avagy Mi. Nálunk minden baba barát, és betörés biztos.  De ez most nem erről fog szólni, hanem arról, amikor még gond nélkül leülhettem kávézni, vagy sörözni, amikor csak kedvem szottyant. Voltak olyan hobbijaim, amelyek egy pillanatig sem férnének bele a mai létembe. De időnként eszembe jutnak, mert sok szép emlékem van.

Volt ám az előtte is, csak az közel sem volt ennyire izgi, és idegtépő. Pedig én rendszeresen fortyogtam korábban is, csak nem az effajta gondoktól, hanem a felnőtt létemet bearanyozó problémáimtól, amelyek a minden napjaimat nehezítették korábban. Mert hát ugye dolgozni kell… Borzasztó.. És mind ezt megtehettem egyedül. Nem volt kíséret. Csak a saját gondjaim, és esetleg a bevásárlás. Főztem, és éltem is. De hogyan is? Csak én egyedül. Ezt már leírnom is furcsa.

Szóval. Mindig egy visszahúzódó, és szerény leány voltam, és a szabályokat figyelembe véve éltem az életem, és soha nem harcoltam senkivel túl sokáig, aki esetleg nem értett velem egyet, vagy épp én a másikkal. Zajlott már akkor is, csak szólóban, békésen. Nem volt túl sok munkahelyem az elmúlt 21 évben, mert nekem nem tetsző a 2 havi munkahely változtatás. Mindig megbízható, és célorientált voltam, mind szakmailag, mind a magánéletben. Nem szeretem a felesleges köröket.. Nagyon kevesen fogadják el az efféle nyílt, és szókimondó valómat. Soha nem voltak olyan emberek, akik azt mondták volna, hogy kedvelnek, vagy valami ehhez hasonló. Valaki vagy elfogadott, és szeretett, vagy egyáltalán nem. Nincs ezzel semmi gond, mert be kell, valljam, ez nekem is tetsző volt eddig is, és ezután is az lesz. Voltak futó kapcsolatok az életemben, és persze lélektépő elszakadások is. Hogy ennek köze lehet-e ehhez, azt a mai napig nem tudom. Kevés olyan ember maradt meg mellettem ebből a sokaságból, akivel ma tartom a kapcsolatot, és ez is bőven sok a jelenlegi kapacitásomat tekintve. Soha nem gondolkoztam el korábban azon, már, mint Leány koromban, hogy de jó lenne. Valahogy én inkább gyakorlatias ember vagyok. Szóval soha nem gondoltam el azt, hogy milyen lehet gyermekkel az élet. Mostanában viszont sokszor álmodozom arról, hogy de jó is volt akkor. Már a szabadság része, ami álom, mert igazából nem cserélnék már senkivel. Túl vagyok a nehezén.

Jártam iskolába sokszor. Nem azért mert muszáj volt, hanem, már azért mert beláttam, hogy az élet minőségi éléséhez szükség van erre is. Egyelőre úgy fest, hogy amit eddig megtettem az bőven kevés. Sajnos. mert csak a felszínét kapargatom annak, ami a valós elképzelésem lenne. Amit teljes odaadással, és szeretettel csinálni szeretnék, azt Magyarországon már nem igazán tehetem, mert sajnos egyre jobban leágazóban van a kereskedelem e része. Szóval lennék, én virágárus leányka csak nem igazán van itten piaca. Régen, amikor még csak tanuló voltam ebben,(folyamatos a tanulásom) valahogy teljesen más volt a kialakult igény. Azért hálás vagyok, hogy a legjobbaktól tanulhattam! Köszönöm Szépen Magdi Anyusnak (Ő tanított meg mindenre), és persze Zsuzsinak .Ő csiszolta a tudásomat a jelen állásig, és igyekszem nyitott szemmel, (és kézzel járni) a tehetség befogadása érdekében.

A kereskedelem a fő profilom, és sok emberrel ismerkedtem meg. Voltak érdekes meglátások, és elképzelések eddigi pályám során, és sajnos nem mindenhez tudtam eddig maradéktalanul alkalmazkodni, így voltam sokszor a komfort zónámon kívül is. Dolgoztam olyan helyen is, ahol nekem semmi keresni valóm nem volt, lesz, de persze sokszor erre már későn jövünk rá. Vannak a mai napig bennem élő példaképek, és rendkívül tehetséges emberek, akiktől csak tanulni lehet, és lehetett. Volt persze olyan is, amikor nem is értettem, hogy az” aki” megmondja a tutit, az pontosan miért is teszi ezt. Az elkövetkezendő időszak ennél csak több tanúságot fog elém gördíteni, mert egyelőre csak távlatilag tudom elképzelni azt, hogyan is fog ez menni az életben.

Sok mindent kipróbáltam abban az időszakban, amit csak úgy nevezünk, hogy „lánykor”. Rengeteg ember fordult meg körülöttem, számos rendezvényen részt vettem, és azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, hogy fáradt legyek. Akkor. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezt most nem teszem, csak körülbelül 10% az, ami magamért történik, és ez bőven belefér egy kávé, és egy maradék lenyelése, KB ez, amit magammal foglalkozom.

Soha nem gondoltam ez előtt, hogy élmény számba mehet majd az, ha egyedül megyek el a mosdóba! Nem vagyok magányos. SOHA! Nincsenek unalmas pillanataim, és ha esetleg nem a gyermek tartja kézben az érdeklődésemet, akkor megteszi más. Nyilván ez korábban fel sem tűnt.

Anyának lenni rendkívül fárasztó tevékenység, és nem csak nekem, Anyatársak sokaságát ismertem meg ebben az öt évben, akik hasonló cipőben járnak.

Sok minden megtörtént velem, amely után eljutottam arra az érettségi szintre, hogy azt tudjam mondani, hogy menni fog. Jöhet, lépjünk egy szinttel feljebb. Legyünk család. Akkor még sejtelmem sem volt arról, amit most élhetek át.

Köszönöm szépen mindenkinek,aki akár egy percet is szán reám ebben a rohanó világban.

Ölelés Mindenkinek.