Sokszor mondom a leányaimnak, hogy engem a „mások”gyermeke nem érdekel. Ez nincs teljesen így, csak abban a tekintetben, amelyet a gyermeki kívánságok, és elképzelések nem engednek meg számomra, és valóban nem alapozom semelyik anyatársam erélye, avagy gyenge oldala élére állítani a saját nevelésemet. Alapvetően a szigorú anyatípusba sorolom magam, és most már nem is igazán tudnék ezen változtatni, és nem tudok típusokat felsorakoztatni, és ha az elképzelésem nem csal, akkor más édesanya sem teszi ezt, maximum az alap elképzelés, ami döntő.Nem tudnám ezt máshogy csinálni. Sokszor gondolkoztam már rajta, főleg akkor, amikor közelébe kerülök olyan tájékoztatásnak, amikor a gyermek jogait kezdik el sorolni. Nem igazán tudom, hogy pontosan minek alapján készültek el a gyermekvédelmi törvények, és azt sem tudom, hogy ezek a nagyszájú, szemtelen, verekedő, öntörvényű… stb. (kamasz, vagy dacos gyermeke hülyére veszi a szüleit). Korán kezdte elsőszülött Szent gyermekem az effajta viselkedési morált, és bár még nincs eldurvulva, de látom benne a hajlamot , és közben időnként magam a rácsos ágyban, az ideg elme osztályon. Egyelőre nem tudok élő, és veszedelmes példákat sorakoztatni, és bízom abban, hogy erre nem kerül majd sor. De abban biztos vagyok, hogy nem kellene hosszas piackutatást végeznem e témában, hogy legyen statisztikai alapja. A későbbiekben ki fogok erre is térni, ha lesz felsorakoztatható példa.Minden gyermek más- más típus. Egy családon belül is vannak eltérések, és főleg, ha bekerül a gyermek nagyobb közösségbe. Eltérő nevelési morállal vagyunk jelen a gyermekeink, így a közösség életében is, hisz amit adunk neki legyen az pozitív, vagy negatív inger, azt a gyermek elviszi magával a közösségbe. Ettől is lesznek mások. Ami már nekem teljesen elfogadhatatlan, az elképzelhető, hogy más szülőnél még teljesen rendben van. Nem vagyunk egyformák mi felnőttek/szülők sem. Ehhez társul még az intézményes lét, és az ott kapott inger. Mert nem szabad elfeledkezni arról, hogy bizony ezeket a gyermekeket nem csak mi szülők neveljük. Sőt! Mi inkább csak mellékszereplők leszünk ez időben. E tekintetben is találkoztam már hideggel, és meleggel is egyaránt. Én csak jót tudok mondani eddig. Bölcsödében, és óvodában is csak pozitív élményem van, volt. Már, mint a választott tekintetében. Az iskola még most következik, és már érzem a kudarcom szelét…0, nMindenképp a korosztály véleménye a mérce, hiszen a gyermekek nőnek, és az idő előre haladtával a problémák sokasodnak, nőnek, hisz a gyermek is nő, és a közege változik, és minden gyermek fantáziája szárnyal. Véleményem az, hogy a probléma gyökerét az okozza, hogy elfelejtjük a gyermeket foglakoztatni. Ez nem gondolom, hogy csak az én hibám, ez egy mai gond. Én is elkövetem a szarvashibákat, és megpróbálom minden alkalommal jól érezni magam a bőrömben, anélkül, hogy szemrehányással élnék magam felé. Vannak zavaró tényezők a háztartások zömében. Pld Televízió, ahova le tud ülni a gyermekmesét nézni, vagy épp olyan csatornát, ahol van reklám, vagyis inkább csak az van. És hihetetlen, hogy menyire bevonzza őket a baromság! Édes Drága Jó Istenem. Hát Icuka, és a CBAVARÁZS….. A hátamon feláll a szőr! És még helytelen is a reklám, és azonnal megtanulta, és amint kilépek az ajtón, és véletlenül olyan csatornán maradt a tévé, ahol van reklám, akkor tutira Icuka azonnal jön. Nem azért írom le ezeket, mert én nem szoktam soha oda ültetni a gyermeket, mert igen. Hisz nekem is kell egy kis tett idő. Ilyenkor tehetem a dolgom, és nem taposnak agyon, és kérdeznek százezret KB egy vacsora készítés alkalmával. Rögtön ezután jön a sorban az okos telefon. Szenzációs találmány, én is függője vagyok sajnos, de igyekszem minél kevesebbet alkalmazni, ha a gyermeknek igénye van rám. Mert sajnos sok alkalommal láttam már olyat, hogy a gyermek önállóan, és tudatosan kezeli a telefont, és játszik rajta… Nyílván ezt ma már nem fogjuk tudni kikerülni, és ők már egy másik generáció! Egy (x, vagy y, esetleg z). Sajnos el felejtünk, felejtek a gyermekkel „sarazni” mocskolni, játszani, sütni, főzni. Élvezni, és élni velük az életet, ami anno az én gyermekkoromban abszolút egyértelmű volt. Esetleg meg ismertetni a gyermekeimet a könyvekkel? Ezzel nincs gond, mert én imádom őket. A szagos nyitogatható, könyvjelzőzhető fajtát. Tudom, hogy elavult, de én maradi vagyok, és ezt nyitogatjuk a leányokkal is, és Lucám alig várja, hogy olvasni tudjon. A férjem át állt a sötét oldalra. E-book…. Neki ez a jó. Nincs gond, ha otthon marad a kőszikla méretű (időnként) könyv, mert az e-bookban kéznél van. Ez is érthető, de én nem tudtam ezt még elfogadni, megszokni. Ez csak egyetlen példa abból, amelyek ma már teljesen elfogadott, ha a gyermek elé kerül.Kicsit ismét elkanyarodtam a fő vonaltól, de ez is mind hozzá tartozik ehhez a témához, és valamely formában, amit a más gyermeke csinál, hall, lát, megél, azt én is tudom, hallom, mert beszélnek róla, és érdeklődnek témákban. Lehet az nevelés, vagy szórakozás.
Tudom, hogy elavult, de én maradi vagyok, és ezt nyitogatjuk a leányokkal is, és Lucám alig várja, hogy olvasni tudjon. A férjem át állt a sötét oldalra. E-book…. Neki ez a jó. Nincs gond, ha otthon marad a kőszikla méretű (időnként) könyv, mert az e-bookban kéznél van. Ez is érthető, de én nem tudtam ezt még elfogadni, megszokni. Ez csak egyetlen példa abból, amelyek ma már teljesen elfogadott, ha a gyermek elé kerül.Kicsit ismét elkanyarodtam a fő vonaltól, de ez is mind hozzá tartozik ehhez a témához, és valamely formában, amit a más gyermeke csinál, hall, lát, megél, azt én is tudom, hallom, mert beszélnek róla, és érdeklődnek témákban. Lehet az nevelés, vagy szórakozás.
