Mostanában több alkalommal olvastam ezzel kapcsolatosan cikket, és engem is érdekelnek a statisztikák, és a vélemények a kérdést érintően. Hogyan működnek a kapcsolatok a gyermek után? Működik egyáltalán? Képesek vagyunk elfogadni a ránk rótt kompromisszumokat? Nem olyan régen egy kedves barátnőmmel beszélgettem (gyermekvállalás) volt épp a kérdés. Azért mert van három gyermekem, sajnos én sem tudok érdemben minden esetben okosat mondani. Sőt…. De egy dologban teljesen biztos vagyok, hogy ha nem működik egy párkapcsolat, akkor a gyermek ezt nem erősíti meg. Aki így gondolkozik, az még soha életében nem láthatott efféle dolgot testközelből. Egy gyermek inkább próbára teszi a már működőt, vagy épp a nem működőt teszi semmissé.A gyermekvállalásban szerepet játszó párok a megérkezést követően részekre tagolódnak.. Lesz egy Apa, aki nyilván felelősséggel tartozik a család mindennapi jólétéért (ez berögződés, és a mi korunk fiai ezt hozzák), van egy Anya, aki felelősséggel tartozik mindenkiért, annyi különbséggel, hogy most a főállás a családja lesz levelestül, ágastul. Nincs pihenőnap, vagy hétvége, betegség. Nincs kibúvó. Ha húzósra sikerült az esti buli, akkor egy kávéval több lesz, és megváltásként várja az estét.Apa dolgozik, így neki éjjel ki kell pihennie magát, hogy tudjon dolgozni, és a család ne kerüljön anyagi nehézségek közé. Ez egy olyan sablon, ahol nem fogok kitérni más lehetősége, amikor nincs munka, vagy a megélhetés nehézkes. Most egy olyan családot példázok, ahol ezek működnek.Szóval Apa! Este hazaérkezik, mert Ő a családfenntartó, de mivel Ő dolgozik egyedül ezen, így az esetek nagy többségében hulla fáradt, és Ő is alig várja az estét. Nos, este, amikor Ő megérkezik, a gyermekek kakaóra kapcsolnak, és persze itt jön be a képbe a háztartási rabszolga, mert ugye hát anya otthon van, ő ráér mindig. Szóval indul a buli. Egy gyermek vagy három, az szerintem teljesen mindegy, lehet akár öt is, akkor csak a hang, ami még durvább lehet.Anya, aki otthon van, mert most ez a munkahelye, ebből kifolyólag 24 órás a szolgálat, és természetesen ez magától érthető. Nekem biztosan. A mai létünkben meghatározó családmintái leszünk születendő gyermekeinknek, és itt lép életbe az, hogy mit hoztunk magunkkal. Ez dominál majd. El tudja fogadni feltétel nélkül egy Nő, egy Anya az alárendelt pozíciót? Azt, amire talán soha senki nem áll készen… Amelyet valamiért azt idő múlásával a Nők elfelednek, és a friss gondok törlik a régmúlt bánatait, gondjait. Velem ez történik. Igyekszem az árral sodródni, és mindig a zavarosban vagyok, mert különben elvesztem. Nekem szükségem van a harcra, a létre, a kézzel fogható emberekre, a szagokra, a nem létező barátokra, amelyek fantommá válnak ebben az időben, hisz a valós találkozás szegényes. Kell, hogy vigyen egyfajta lendület, és akkor nincs lehetőségem a sebeim nyalogatására. De azt hiszem, hogy ehhez is kell egy habitus, ha valaki teljesen más beállítottságú, akkor atombombával sem lehet kirobbantani a gond, és tehetetlenség miliőből, hisz nincs igény erre.Férfi és Nő kapcsolatát tekintve is érzem a változást, a testiség igénye csillapodik, esetenként teljesen ellaposodik, és a kapcsolatok ezt is meg sínylik. Csak a gyermekig tart egy szerelem? Utána nincs már csak a férfi részéről igény? Talán ezt soha senki nem fogja magának bevallani, mert félünk a változástól, de eközben ez is egy változás, egy rossz járt út. Kell-e az, hogy időnként kiszakadhasson egy Nő az Anya szerepéből, és ÚJRA kicsit Nő lehessen?! KELL! Véleményem szerint ez a másik kérdés, amely ha nem merül fel egy nőben, akkor sajnos odáig tartott a varázs? Apuka meg majd túlórázik, és esetleg máshol keresi meg a varázst….. Kegyetlen felismerés, amely minden napunkat beárnyékolhat.Mi a mérce a házasságra? Mitől működik Jól, vagy nem jól? Miért nem vagyunk mindig őszinték egymással? És ha igen, akkor miért oly fájdalmas.Tenni kell, még ez esetben is. Ha akarjuk, hogy ne ússzunk egymástól távol, és ne menjen tönkre a szereted-e, fogadod-e, tiszteled-e….. Amíg a halál el nem választ…És akkor most jöhet jogosan a kérdés, hogy ha a mi férjeink, párjaink egy olyan családpéldát hoztak, amely ezt támogatná, hogy gond nélkül működjön egy házasság, akkor hol rontjuk el? Mi NŐK vagyunk csak felelősek ezért? Mert sajnos én nem gondolom ezt így. Ha az alap rendben van, és a meccsek már korábban lezajlottak, és a kompromisszumok megköttettek a Fogadod-e rész előtt akkor nincs gond. Mert tudjuk, hogy lesz ezután, és e tekintetében soha nem leszünk egyedül. Ott van a Társ, a Férj, az Apa. Aki segít elviselni ezt a mázsás terhet, amely a Nő vállára nehezedik akár egy szimpla hétköznapon.Egyszóval a véleményem az, hogy ez az óriási felelősség, amely a gyermekvállalással érkezik a párok életében semmiképp nem összetartó erő, de ha a gondokat együtt akarják megélni, akkor megerősítheti a kapcsolatot. Erős szeretet, és kötelességtudat.
