Nem "MINTA" Anya

Nővérem, és a gyermeke!

Amióta az eszemet tudom, a nővérem gyermeket szeretett volna (ha volt valaki mellette, ha nem), és nem is vagyok teljesen biztos abban, hogy tisztában lehetett azzal, hogy ez mivel jár. Én biztosan nem tudtam neki ebben segíteni, hisz ameddig nem éreztem magam érettnek erre a feladatra, nem is kerestem válaszokat a kérdésre.  Szóval a nővérem. Ő egy angyal, és ha tudok valakit, aki nagyon megérdemelné (tudom, hogy nem ezen múlik), hát Ő az. Csupa szív, és lélek. Imádja a gyermekeimet, és ők is feltétel nélkül teszik ezt. Férjével elég régóta próbálkoztak ahhoz, hogy megérjen bennem az irányítás vágya afelé, hogy meg találja a megfelelő orvost ahhoz, hogy végre el tudjon indulni a váratlan várt úton.

El is zavartam az orvosomhoz, mert a korábban magának választott orvosa egyáltalán nem foglakozott vele, és én megelégeltem a tehetetlen sopánkodást, és a rengeteg kérdőjelet, amelyre egyáltalán nem volt válasz. Voltak alap betegségek, amik gyengítették, és akadályozták is őt abban, hogy haladjon az anyaság felé. Nem bántani akarom, de igazából az a tapasztalatom (jó néhány év) a nővéremmel kapcsolatban, hogy meg kell neki adni időnként a kezdő lökést, hogy váltson, vagy lépjen. Amíg Édesanya volt a világunk közepe, ezzel nem is volt gond, mert ha senki sem, Ő aztán tudott minket irányítani.

Először az én választott orvosom karolta fel, és megtett mindent, amit megtehetett a siker érdekében, de sajnos ez már nem volt a járható út. Így került a nővérem egy szegedi intézetbe, amelyet Steven G. Kaáli orvosprofesszor alapított. Hosszas állapot felmérés, és kezelések után végre megtörtént a csoda 2017. október 9.-én megkaphatta a mesterségesen egyesített csodákat. Biztosan vannak erre is jól működő statisztikák, de egyelőre én nem ástam bele magam. Sajnálatos, hogy ez az iciri-piciri csoda, amelyet úgy vártunk, várunk, angyalállá lett, és most bánat ül az anyai szíven, mert végre Ő is megélhette a várakozás perceit, és ez nem volt zökkenőmentes, de egy dologban biztos vagyok, hogy mindketten nagyon akarták, hogy lehessen.

Most ismét várakozás tölti be a mindennapjait az én Nővérkémnek, és sokat dolgozik, és sokat van a lányokkal. Így biztosan egyszerűbb. 

2018.Eltelt egy év, és végre pár napra vagyunk az ismételt lehetőségtől. De sajnos a megtermékenyített petesejtek nem osztódtak a megfelelő ütemben, vagy (mivel az általa választott orvos épp szabadságát töltötte), így nem volt, aki okvetlen figyelemmel kísérje az Ő csodáit? Nem tudom, mert nem voltam hasonló helyzetben, és egy dologban mindig is biztos voltam, hogy nekünk a tesómmal feleznünk kellene a tulajdonságainkat. Neki kellene egy kicsivel több az én határozottságomból, és nekem pedig az ő türelméből, és elfogadásából sokkal több. Egyszóval, sajnos sikertelenül zárult a második lehetőség.

Ismét egy nehéz időszak következik most az Ő életében. Egyfajta elengedés, vagy inkább az elfogadás, és ismét eltelik néhány hónap, és addigra új erőre kap, és ismét nekiindul, és újra reménykedünk, hogy végre Ő is Édesanyává válhat.

Elérkezett a harmadik! Az ŐVÉ! Nem lehet, hogy ez ne sikerüljön. Nagyon várta már a lehetőséget, és sajnos ezek nem túl sűrűn adatnak meg. Minden a szokott sorrendben halad, és szerencsére eddig kevés sírás volt. Amit én már sikernek könyvelek el, hisz itt szinte minden nap egy stressz. Jó lesz-e. a gyógyszer, vagy sem. Működik-e majd a hormon, vagy sem. Nos, most minden egyezik, és az eredmények is csodásak, és pénteken volt az utolsó ultrahang, és elégedetten írom le, hogy 6 darab 20 milliméteres érő tüsző lapul a sötétben. 2019. március hónap lesz a csoda kezdete. Holnap megy, és leszívják a lapulókat, és kérem a Jó Istent, és az Angyalokat, és az összes érdekeltségemet ott fent, hogy legyen segítségünkre a következő 9 hónapban, és óvja meg Őket, és végre megélhesse a Nővérem is, hogy milyen Édesanyává lenni. Tudom, hogy most bőven elég egy is. Nem kell, hogy mind rejtsen valamit (de jó lenne)….. Sajnos idehaza nincs arra lehetőség, hogy segítsége lehess a testvérednek ez ügyben. Vagyis állítólag van erre lehetőség 35 éves korig… Sajnos ezt már ez után tudtuk meg..

Egy szónak is száz a vége. Nagy az izgalom most a házikónkban. Várakozunk…

2019.03.25.

Elérkezett a pillanat, és egyelőre semmi ok a kétségbe esésre. De hiába a 6 érő tüsző, ebből csak az egyik oldal lett megfelelő méretű, abból is kettőt sikerült csak leszívni, és ebből egy darabban van petesejt …… Nekünk teljesen megfelelő az egy darab, csak legyen. Minden nap kérem a Fentieket, hogy segítsenek az én Drága Nővéremnek, és adjanak erőt, ezt épp ésszel viselni, mert borzasztó lélekpróbáló napok, percek, hetek, hónapok vannak mögötte. Kell, hogy legyen egy esély. A szívem szakad meg az akár csak hasonló nehézségekkel küzdő párok, nők sorsa miatt.

A Kaáli intézet az egyik olyan hely Szegeden, ahol millió könny hullott már. Mindkettő értelemben. Akinek ide muszáj elmennie…. El sem tudom képzelni, hogy mit érezhet. Jó, és rossz egyaránt. Amit én látok a Nővérkémen, hogy minden alkalommal egy remény, egy lehetőség. De most mihamarabb szeretném, ha végre a Női klinikára kellene járnia lelkesen! Hisz akkor a csoda megtörtént. Édes Drága Jó Istenem, segítsd a lehetőségben Őt, és Vigyázd az egykét, hogy osztódjon, és legyen egy lehetőség… Ismét.

Eltelt 2 nap. És a mai lesz a NAP! Johanna napja van ma, ez nem lehet véletlen. 10 órakor kell hívni az intézetet, és megmondják, hogy mikor csücsülhet vissza a csepp petesejt. Már nagyon várom.

Március 28. És van Isten. Visszakapta a szépen osztódó kis harcost a Tesóm! Egyelőre nem mondjuk különösebben senkinek…. Imákkal leszünk a következő időszakban. A fejlődés a fő szempont. Pici harcos, légy most ügyes, és küzdj, hogy lehess az Édesanyád csodája. Nagyon várunk….

Csodálatos dolog történt. Immáron második alkalommal. Eredményei is csodálatosak. Óriási, és kézzel fogható a különbség most a nővérem hozzá állásában, és a minden napjaiban. Azt gondolom, hogy most sokkal kevesebb feszültséggel indult útnak. Minden nap azt mondja, hogy nagyon jól van. És így látom én is. Most ismét kettő hét várakozás, és izgalom következik, mert az ultrahang vizsgálat húsvét után lesz aktuális. Nagyon izgulok értük. Igyekszem ezt nem mutatni, mert akkor átveszi Ő is, és tudom, hogy abból is merít erőt, hogy látja rajtam, hogy csak a jóra gondolok, és ez így is van. De azért legbelül nagyon izgulok én is.

Ma Április 12.- e péntek van. Előttünk a húsvéti, azzal kicsit el leszünk a várakozás alatt. 

Kicsit fellélegezhetünk, mert az első ultrahang nagyon biztatóan zárult. Az embrió megfelelő méretű, és a szívhang is hallható. Kettő hét várakozás ismét. Nehéz szó nélkül megélni ezeket a dolgokat. Nem tudja eldönteni sem a Nővérem, sem én, hogy most a babonának, vagy a szívemnek higgyek. Mondjam, vagy ne mondjam? Ezt nem lehet csak úgy letagadni, vagy váratni, hisz egy lombik programban résztvevő Nő, tulajdonképpen a kirakatban éli meg minden napját. Itt nincs titok, hisz aki tudja, az kérdezni fog. Itt nincs babona (én nem is hiszek ebben). A hitem viszont végtelen. Ha imáim meghallgatásra lelnek, és miért ne? Akkor ez a csepp hős beköltözhet a családunkba.

2019.05.03. Nővérem ma megy ultrahangra. Várakozásokkal teli kilenc napon vagyunk ma túl, és telis tele izgalommal.

Kicsit most az állt elő, hogy, ha nincs kedvem írni a történtekről……

2019.05.07. Már napok óta el vagyok foglalva a nővérem csepp hősével. Igazából ez a fajta stressz, és bánat, és öröm, és bánat, és könnyek között kissé elmentem magam mellett. Mindennapi rutinná vált az, hogy orcámat az égnek emeltem, és néhány szóval kértem a fenti erőket, hogy meg kaphassuk ezt a csepp csodát. Amit én ez eddig már három alkalommal élhettem meg. Teljes szívemből kívántam, és kértem, hogy megélhesse Ő is a csodát. Sajnos az élet nem teljesen igazságos.

Időnként a hitem ereje kissé megkopik, mert azt gondolom (persze indokolatlanul), hogy ha hiszek, akkor a támogatás, és a lehetőség is elérhetőbb lesz. Van ereje a hitnek, de nem feltétlenül tud mindig csodákat tenni. Az, hogy mind egyszerre tesszük, és óvjuk, és féltjük, és mégis el kell búcsúznia egy csepp angyaltól. Nincs rá szó, hogy mit élhet át most. Remélem, hogy maradt még abból a lendületből, ami benne él, és ad magának a megfelelő vizsgálatok után egy újabb lehetőséget.

2019.09. Várakozunk a vizsgálatokra, vagyis a lehetőségre, hogy oda el lehessen jutni, mert sajnos egyre jobban azt látom, hogy semmi nem megy gördülékenyen. Ami csak azért gond, mert itt időpontok vannak, amelyek hónapokkal előbb kerülnek kiosztásra. logisztikázni kell folyamatosan, és szervezni, hogy minden meg legyen –

2020.02.02. Jelenleg itt tartunk, és várunk…. ismét. Elképesztő, hogy hónapok teltek el a semmivel. A Nővérem, és a férje részt vettek egy genetikai vizsgálat sorozaton annak reményében, hogy kiderülhessen, hogy mi lehet az oka annak, hogy a csepp hős pár hetes korában elalszik. Sajnos a „kedves” doktornő semmi jóval nem kecsegtette, hisz a felmerülő gondjai külön-külön is okozhatnak nehézséget, főleg csokorba kötve. 

A siker sztorival érkezek…… Ígérem!