Mert a kislányoknak puncijuk van, a fiúknak meg fütyijük!
thinkstockphotos-628951466.jpg
Nekem mindkettő nemű gyermeket adott a teremtő, és szeretnék néhány oldalt, élt megmutatni mindenkinek, akit érdekel, hogy miben is különböznek. Én az itthon lévő alanyokból fogom az ihletemet meríteni, illetve abból, amiket eddig olvastam. Volt eddig 7 évem arra, hogy tanulmányozzam őket élő közösségükben (most, hogy ezt a kifejezést leírtam, beugrott a National geographic csatornán az állatok megfigyeléséről szóló tájékoztatás. Mindegy, ez akárhogy is vesszük, az élőközösségük). Nehéz lenne a természetüket félre tenni, mert attól olyanok, amilyenek, így mindent egybevéve próbálom mindkettő nemet példázni.
Kislány/kisfiú
Alapjaiban szerintem a nők irányítják a világot… Biztosan sok háttérmunkás is van ebben, de az akarat, és a tett már olyan pici korban megmutatkozik. Lucámat venném most itt rögtön a mondanivalóm élére, mert vele van eddig sok hideg, és sok meleg tapasztalatom is. Szóval akarat. Már érezhető volt akkor, hogy nem akármilyen csajjal van dolgom, amikor életében először kicsomagoltam. Akkora volt, mint egy nagyobbacska vekni kenyér, de meg nem állt. Azt gondoltam, hogy ez csak véletlen, de nem. Ez nem véletlen. Voltunk akkor többen egy szobában, és hááát nem mindegyik kisleány volt ilyen. Ez csak az első pillanat, és az első megérzés.  Itt érkezik az első különbség fiú, és kisleány között. A pelenkázás. Mert nem ugyan az a szisztéma. Más az alváz, és máshogy pisilnek. Pontosabban nem máshol, csak máshogy. A kislány takarékosan a feneke alá is csorgat, mert van rés, de a pasik nem. Egy pontban történik a vizelet ürítés, és semmi takarékoskodás, mert ezt nem sűrűn teszik, de akkor, ami a csövön kifér. Csecsemő korában ez okozott fejtörést. A másik, hogy a pasiknak könnyebb a dolguk, ha lazára teszed a pelust, hogy elférjen rendesen a családi ékszer. Mert már meglepően pici korban tudják mereszteni, éééés röhög az anyján, amikor tátott szájjal csodálkozik, hogy ez hihetetlen. E tekintetben már pici korban igazi pasi.
Alapul szolgál nyilván a természetéhez még a csillagok állása is, és mondanám én, hogy semmi jelentősége, de ez nagyon nincs így.  Természetesen a genetika is közre játszik, és sajnos saját magamból kiindulva, lesz tett vágy, és akarat bőségesen, és nagyon bízom abban, hogy ezt majd az élet minden oldalán fogja kamatoztatni. És igen. Beszélni is tudnak. Mindkettő nemű tud hála az Úrnak. De azért na. Néha annyira jó lenne, ha befogná mindkettő nemű gyermeksereg. Tudom, tudom, hogy ez az élet rendje, és persze a kommunikáció az alapja a biztos, és biztonságos megértéseknek, de ezek a drága gyermekek nem csak akkor használják a hangszálaikat, amikor szükség merül fel, vagy fáj, hanem bármikor máskor is. És a csend…. óóó. Oly távolinak tűnik nekem. Őszintén hiányzik. Szóval felesel a piszok. Mindkettő nemű, mindenhol, nem csak az én házamban. Mi olaszosan szoktuk.. Mármint én, és hát igen, a kisebbek is időnként. Utána meg csodálkozok, hogy de miért. Pedig én idéztem meg a hangszínt. Na, erről ennyit. Beszélnek, ügyesek. A lányok. A fiam…. Nos, neki nincs nagyon sok mondanivalója. Már ami érthető. (Nők mellett nehéz szóhoz jutni). Én értem, mert vele élek, de alapvetően elég későn kezdte a beszélgetést, és még most sem áll valami fényesen. Sajnos ebből szakember lesz. Minden szülőnek kell egy lelki löket, hogy útra keljen, mert azt látom, és én is így vagyok, hogy sokszor hajlamosak vagyunk odázni a gondot. Eddig mindenki legyintett, hogy csak fiú.
Ha nagyság rendileg 1 éves koráig vizsgálom a négy gyermekemet, és próbálok párhuzamot vonni, akkor egy biztos különbséget hamar felfedeztem. A játékok, és a technikák. A fiúk genetikailag autózásra vannak bekódolva, legalább annyira, mint amennyire a lányok a babázásra. Imádom nézni a fiamat, amikor autózik. Olyan természetességgel teszi. Mint amennyire a csajok kötődnek a tengernyi babához. Erről korábban olvastam már egy tanulmányt, és ott szépen levezette, hogy ennek oka van. A fiúk nagyobb tesztoszteron mennyiséggel születnek, mint amivel egy  25 éves férfi rendelkezik. Születés után a tesztoszteron csökken a fiú pubertáskoráig. Úgy vélik, a tesztoszteron gyengíti az agysejtek kapcsolódásait bizonyos részeken, és javít más részeken, ami azt eredményezi, hogy a fiúk jobbak egyes dolgokban, mint másban.
A lányok szervezetében is van egy kis mennyiségű tesztoszteron születés előtt, de nem annyi, mint a fiúknál. Habár a lányok szervezete női hormont, ösztrogént termel, ennek csekély hatása van az agyfejlődésben. Más szavakkal, a lányoknak ugyanolyan agyuk van, amilyen lehetne a fiúknak is, ha a tesztoszteron nem lép közbe. Különbözik az agy nagysága is. A fiúk agya nagyobbra nő a lányokénál. Egyes kutatások kimutatták, hogy a lányoknál az agy azon része, amely a beszédet és az érzelmeket irányítja, valamint a két agyféltekét összekötő rész fejlettebb, mint a fiúknál. Ez azt jelenti, hogy a lányok mindkét agyféltekéjüket tudják használni az ügyek intézésében. Mert a nők egyszerre képesek több felé figyelni, és anya üzemmódban pedig hát.. Meg sem tudom számolni.  Fiúk esetében az az észrevétel, hogy az agyuknak az a része fejlettebb, amely a mély emóciókat tartja kontroll alatt, mint például a félelmet.
 Mozgás szempontjából is érdemes a különbségeket szemrevételezni. Nálunk három gyermek saját lábon, Viktória, épp a napokban fedezte fel a lábait. Szóval minden gyermek más-más tempóban hozta a mozgás sort, és volt, ami magyarázatra talált, de ha nincs semmi gond a háttérben, akkor csak az alapokat figyelembe véve, mindhárom másban, és máskor volt erős. És amit most itt említenék, az Lucámnak a gyors, és egyértelmű forgolódása. Ügyesen fordult, és mindenből mutatott be nekünk, amely a kötelezőkben benne van, de őszintén, a mászásig csak forogva közlekedett. Ezt olyan gyorsasággal, és technikával művelte, hogy pillanatok alatt ott volt a lakás bármely pontján. Lehetett tudni a koppanásokból, hogy hol van, és merre tart. Szórakoztató volt. Emíliám ebből csak néhányat mutatott, de ennek volt oka. Liám a mászásra csatlakozott be a társaihoz, segítséggel.
Gergely! Mint egy katona! Annyira durva. Én ilyet nem is láttam addig, amíg itthon meg nem történt. Mindent hozott időben, és kedvéhez mérten. Ez a pasiknál szerintem releváns. Ami kedvére való, azt csinálja, a többi említésre sem méltó… Szóval kommandóztunk. Pillanatok alatt volt ott bárhol, és nem szerettem volna azt csinálni, amit Ő egy nap alatt letornázott, mert elnézni is rettentően fárasztó. Amint elindult a mászás, nagyjából egységesen alakultak a gyermekek.
Étkezésben nem igazán tudok különbséget felsorakoztatni, esetleg abban, hogy jó evő, vagy nem jó. Luca mindig jó evő volt, de cserébe soha nem volt igénye a testem melegére. Cumisüveg, és slussz. Emília 8 hónapos koráig nem igazán volt vevő anyatejen kívül másra, de utána szert tett egy szép darab sült karajra, és itt kezdődött minden. Viszonylag hamar kiderült, hogy ki a húsevő.  Biztosan ki merem jelenteni, hogy már kicsi korban megmutatkozik az igény bizonyos ételekre. Aki húsevő, az nehezen megvehető sima főzelékkel. Ott kell lennie feltétnek, és lehetőleg minden falathoz legyen, hisz így nyer értelmet. Amelyik nem igényelte már piciként sem, az nem tart rá igényt most sem. Vannak bizonyos standard ételeim, amelyek bármikor szóba kerülhetnek. Szerintem minden édesanyának vannak jolly jokerei. Nagyon érdekes megfigyelés volt az is, hogy Emília, és Gergely is akkor kezdett jobban enni kanállal, amikor már nem püré, hanem darabos volt. Ezzel szemben Luca szívta be a püréket. Húst, azt nem, csak a halat. Most sem húsevő. De amikor kanalazott, akkor nagyon kellett tempózni, úgy tátott… Zabagép. Imád enni. Mai napig. Most tanulják a gyermekeim a csontos hús evést. Érdekes tanulás ez számomra.
20200516_073539.jpg
Tanuló anyukaként igyekszem sok lehetőséget megragadni, hogy hozzám hasonló anyukákkal, hasonló korú gyermekekkel találkozzunk minél többet, hisz okulni más tapasztalataiból, és nehézségeiből lehet igazán. Figyeltem, füleltem. Akkor még nem is a nemi különbségeket vettem alapul, hanem egyáltalán a mindennapi nehézségeket. Tudom, hogy nagyon nehéz egyáltalán (anyuka) kapcsolatokat kialakítani, hisz mindenkinek van egy saját élménye, és hajlamosak vagyunk arra, hogy azt más anyukával is megosszuk, pedig nincs két egyforma gyermek…
Folytatom

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmintaanya.blog.hu/api/trackback/id/tr1915730912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása