Kemény egy hónapon vagyok túl, és őszintén semmire nem maradt időm, főleg nem arra, hogy a meglévő energiáimat az írásra pazaroljam.....Történetesen leánygyermekeim egészsége, és csöpp kisfiam megóvása volt a legfőbb feladatom az elmúlt időszakban. És eközben lelkesen készültem kicsi fiam megkeresztelésére, és az idő folyamatosan szalad felettem, és csapkodnak a hullámok, és muszáj kiírnom magamból a felgyülemlett feszültséget. Igyekszem néha csak túlélni az eseményeket. Ez most nem egy olyan fejezet, amely szívet melengető, és vidám, hisz az élet sem mindig ilyen, és nekünk vannak rosszabb és jobb periódusaink egyaránt.Ez most épp egy rossz volt, és a megszokottól eltérő, mert általában nálunk a hideg évszak zárása okoz hosszas kiesést, legalább is eddig ez volt a statisztika.Nehéz okosnak lenni, ha a gyermekről van szó, mert ha csak saját magamból indulok ki, akkor hozzám hasonlóan több anyuka is belelocsolt már több ezer forintot bármely orvosilag semmilyen formában alá nem támasztott immunerősítőből a csemetébe, hátha felkiáltással, mert az ember mindig remél.Az intézmény, az év elindulása (mármint a tanév), amit valószínűleg nehéz kivédeni, mert szeptemberben már beindul az ősz, és ilyenkor egy felnőtt sem tudja eldönteni, hogy mit vegyen fel, nem, hogy mit adj rá reggel induláskor. Nincs semmire írott statisztika, legalábbis az én családomban biztosan, pedig ha van valami, amely feljegyzésre szolgál, az bekerül a családi naptárba, egyébként csak élünk bele a nagyvilágba. Eközben akár merre mentem, mindenki kedves szóval fogadott, és elmondta, hogy gratulál, és követi a blogomat. Hihetetlen számomra, hogy a saját dolgaim, életem, stílusom tetszetős lehet akár olyan embereknek is, akikre soha nem gondoltam volna. Köszönöm szépen, hálás vagyok.Korábban már leírtam, hogy Lucám intézményfüggő, és ez teljesen rendben is van így, mert olyan szintű energia töltettel rendelkezik a kisasszony, hogy ember legyen a talpán, aki győzi a tempót. Hát én nem. Már régen nem sajnos. Mindig van, volt valami, ami miatt a kis búgócsigát apukája tartotta, tartja kordában, és Ő valahogy jobban is ért az Ő nyelvén, mint én. Mondjuk, nagyon nehéz dolgom van, mert engem egyáltalán nem hallanak, és nem is látnak addig a pillanatig, amíg bármi szükség fel nem merült. Mindegy is, szóval Lucám, és a külön programok. Akinek van óvodás, vagy iskoláskorú gyermeke nem lesz újdonság, amit mondok, csak esetleg a programok milyensége változik. Szerda kivételével minden nap van valami, amit csinál a gyermek, és így el is fárad, és nem hurrikánként tér haza.Vannak persze azok az időszakok, amelyet senki nem tud kivédeni, amikor a gyermek kiesik a körforgásból, és otthon van. Persze 3 nap alatt rendeződik itthon, és utána indul a ribillió. Semmi fakultáció, mert ha beteg, akkor sehova nem megy, maradok én. De nem tudom soha maradéktalanul kielégíteni a gyermeki vágyakat, mert ugye más dolog is van, de ezt egy gyermek nagyon nehezen érti meg. Meg hát ugye ott van az is, hogy én soha nem csak egy gyerekkel foglalkozok. Sajnos egyelőre nem tudom megtenni, hogy kicsit a nagyokkal, és utána ismét a kicsi, mert mindhárom más igényű. Ez után ott van az, hogy ha végre felkerekedek hárommal, és útra kelek, mint valami vándorcirkusz, akkor már az ajtóban ordítás van, mert nem az elképzeléseknek megfelelően alakulnak az események. Az a legjobb, ha nincs gond, és megy mindenki egy kicsit a saját közegébe.Közben beindult a családunknál a Mikulás váró üzemmód! Ez csodálatos, és várakozásokkal telt időszak, csak egy gond van vele, hogy ezzel ismét én szívok. Vagyis most épp a Férjecském, mert nem volt sajnos a csimoták mellett mindenre időm. Ők már idejében ki is találták, hogy mit is szeretnének, (persze ötlet az van millió) és ilyenkor gondosan ügyelnünk kell arra, hogy nehogy a sok szorgos kis szülőmanó elvigye előlünk a kiszemelt áldozatokat. Ügyesen be is kerültek a családi rejtekhelyre a rendelt ajándékok. Jó szülők lévén, el is vannak kényeztetve a gyermekeink, mert van, hogy nem is kell tenniük az épp kapott dologért (bár, én igyekszem mindig valami jó cselekedethez kötni őket). Elsőszülött Szent gyermekem sajnos még nem tudott lemondani teljesen az általa választott szenvedélyéről, így apukájával a Mikulás tényét jó zsarolási alapnak véve, megtettük azt, amit minden szülő kihasznál. Megkaphatja a szajrét, ha oda adja a cumit a nagyszakállúnak. Meg is írta ezt nekünk gondosan levélben, Apuci fel is olvasta Neki vagy ötször (szerintem nem tudta elhinni, hogy pont a Mikulás az, aki ezt kéri tőle), van, hogy kíváncsi lennék arra, hogy az adott pillanatban, amikor érkezik egy ekkora inger például, akkor mi járhat az édes pici fejében……..(Rohadjon meg pld…).Jól megzsarolta a Miki, és lő csodálatosság, az én cumi függő (ez komoly) Leányom ma második napja cumi nélkül hajtotta álomra a fejét.Boldog Mikulásvárást mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nemmintaanya.blog.hu/api/trackback/id/tr4313448707
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
