Amikor a test öregszik!Nos, szerintem ez egy kemény téma! Főleg a nőknél. Mert valljuk be őszintén, akinek vannak problémás testrészei (nekem speciel az egész az), és zavarja is az, akkor nyilván fog valamit tenni az ügy érdekében.Én csak saját magamból tudok ki indulni, mert másét még nem hordtam.Szóval a női test! Mármint a külső, mert itt szerintem, ha elkezdjük sorjázni a gondokat, lehetőségeket, okokat, megoldásokat, na, akkor lép be a belső, a lelkileg való viselés, a kitartás. Amikor marha erősnek kell lenned ahhoz, hogy végig csináld teljes mellbedobással. És nem úgy, mint a pasik (elnézést), de ők egyáltalán nem számolgatják a kalóriát, no pláne nem fogják soha figyelembe venni, hogy jobb, ha hat óra után nem egy óriás pizza pihenget odabent. Szerintem nekik sokkal könnyebb is a dolguk ebben az esetben. Rögtön azért, mert soha életükben nem szültek, és szerintem ez így van jól, nem szoptattak, ez is szerintem jobb így, és ami fontos soha nem csináltak ügyet néhány plusz kilóból.Amióta az eszemet tudom, diétázok, vagy sportolok, és vagy a kettőnek a kombinációja. Mindig van ok rá amiért, vagy teszek róla, hogy legyen.Óriási változást a testemmel akkor értem meg először, amikor felhagytam az összes sporttal, mert elkezdtem az önálló életemet, és a munka mellett mindenre jutott időm (bulizni), mint sem, hogy esetleg edzőtermet látogassak. Amit valamiért soha nem szerettem, de lehet, hogy sokszor célravezetőbb, ha vannak „kritikus” Testrészek…. óóóóó Abból itten akad bőven. A lányom is megmondta korábban, hogy mindenhol rezgek, és ez nem lehet az ő hibájuk…Gyorsan visszaugrok kicsit, KB 18-20 éves koromra, amikor ugyebár ez nem okozott gondot. Híztam, eldöntöttem, hogy lefogyok, és viszonylag könnyen, gyorsan mentek is a kilók lefelé.Na, akkor a most. Minden 10 dekáért vért hugyozok, egyszerűen a felesleg nagy nehézségek árán letotyog rólam, szépen komótosan.Igyekeztem a testemet szinte minden tél, és ünnep alkalmával sokkolni néhány plusz kilóval, és rendre sikerrel jártam. Nincs mit tenni. Nagyon szeretek enni, főleg a jót, és azt, ami ártalmas. El vagyok én salátával, meg diétás koszttal is egy ideig, na de most a szívemre teszem a kezem. Azért a Kiskőrösi halászcsárda halléje, azzal az isteni kenyérrel pld szerintem nem ez a kategória. Nem mondom, hogy minden nap, de azért heti 2x megenném….. És ez csak egy a sokk közül. Szerencsére vannak már erre speciálisan szakosodott trénerek, akik elvben óriási segítséget nyújtva segítenek abban, hogy mindez sikerrel záruljon. Láttam én már ilyet nem is egyszer, de valahogy mindig meg próbáltam ezt fakultatív házilag megoldani. És sikerrel is jártam. Harmadik alkalommal fordul velem elő a világon a leg elfogadottabb plusz kiló gyűjtési folyamata a terhesség+szoptatás kombináció! Most viszont megfogadtam, hogy nem hagyom magam, és én fogok nyerni, és nem fog ismét megtörténni, hogy egy év alatt felszippantok 15 felesleges kilót, persze a megmaradt x-hez, amely a szülés után rajtam csücsül… (3 kg pluszt már gyűjtöttem persze. Meggyőződésem, hogy én a víztől is hízok.) A világ legcsodálatosabb védőnője az enyém, és meg is nyugtatott évekkel ezelőtt, hogy csak egy percet se aggódjak, mert ez egy teljesen normális folyamat, és nem feltétlen az én verzióm a kevesebb, csak valahogy én nem találkozok ezzel…Elhatároztam, hogy a finom falatokat szépen fokozatosan lecserélem egészséges falatokra (amint nem lesz jelen a hasfájás esélye sem), és elkezdek futni. Jó tanácsokkal már ellátott a személyi edzőm így, már csak neki kell lendülnöm az ügynek….Mint minden diéta, ez is természetesen hétfőn fog elkezdődni, de hogy melyik lesz az, még magam sem tudom, de majd leírom…
