Ismét terítéken van ez a téma, és időről-időre előkerül, és minden alkalommal képesek emberek százai fűrészelni a fingot, miszerint aki nem rendesen szült, az nem is szült. Vagy épp a könnyebb utat választotta. Én speciál háromszor nem szültem, és választottam azt, amit muszáj volt, mert nem is volt más lehetőségem. És mondanám, hogy rendkívül sértve érzem magam, az ehhez hasonló, és még cifrább „beszólásokért”, de már ezen túl lendültem az elmúlt években. Soha többé nem fogok magyarázkodni, hogy miért is történt ez velem, mert az első ilyen jellegű beszólások alkalmával, egy azonnali reakcióként, el kezdtem mesélni a velem történt dolgokat, mint, egy védekezést felállítva, illetve, hogy megnyugtassam magam, hogy nem vagyok ám én semmivel sem kevesebb, mint azon nő társaim, akiknek sikerült. Vannak a közvetlen környezetemben ilyenek, és olyanok is egyaránt, és soha nem éreztem velük kapcsolatban, hogy akár én, vagy ő különb lenne. Nincs ilyen, és én azt gondolom, hogy ha bármely nő szült természetesen, vagy császármetszéssel, a tény, bizony tény marad, hogy világra jött a gyermeke, és azt akárhogyan is történt fel kell, fel fogja nevelni.Vannak ma is frissen élő emlékem erre a témára vonatkozóan, pedig nem most volt, hogy ez történt. Játszótéri beszélgetés zajlott, „zseniális” anyukával, és megkérdezte, amikor említésre került, hogy mikor, és hogyan szültem?! (Szerintem a játszótér összes látogatóját tudta, hogy mikor, és mi történt)Így engem is kérdőre vont. „Meg sem próbáltad” ….. Nem kérlek, mert igyekeztem elhinni az orvosomnak, aki a diplomáját nem a Cserepes sori piacon vásárolta, hogy nincs rá LEHETŐSÉG. De természetesen, ezt egy „aha” megjegyzéssel haza is tudta vágni, olyannyira, hogy hazafelé kullogva a kivágott gyermekemmel, elgondolkoztam azon, hogy szar döntést hozott az orvosom. Hiszen ez az anyuka, aki zseniális tudja, hogy simán lehet…Naaa, ezen már túl vagyok, és a második alkalommal, is kivágott gyermekem után tudtam, hogy ennek így kellett lennie, hisz mindkettő alkalommal bebizonyosodott, hogy nincs más járható út.A lakóhelyemhez közel tartottam, és tartok heti egy alkalommal ölbéli mondókát babáknak, és gyermekeknek, és az itt jelen lévő anyukák között is volt olyan aki ebben a témában hasonlóan gondolkozott, és nem tudják véka alá rejteni. Minden alkalommal fitymáló tekintettel méregetett a foglakozáson, és a tarkómon éreztem a csípő meleget is. Ez volt, és van, és lesz.Csak és kizárólag azért vettem a bátorságot, hogy ezt a témát boncolgassam, mert épp ma is olvastam egy fotósról egy babás oldalon, hogy nem vállalta a fotózást, mert császáros volt a szülés, mert szerinte sem szülés ez a megoldás, hanem műtét. Amiben részben igaza is van, mert az. De azok a nők,akik így nem szülnek 90% nem egérútként választja, hanem mert egészségügyileg nem tudja vállalni, vagy mert orvosok által megállapított gond merül fel.Nem is szeretnék a témában tovább filozofálni, csak arra akartam buzdítani minden hozzám hasonlóan nem szülő nőt, hogy egy pillanatig se érezze magát kevesebbnek emiatt, vagy másnak, mert szerintem ez így van jól.
