Kelőképpen túl gondoltam ezt is, de hiszek benne, hogy hosszú távon megérte a körültekintés, illetve a jó néhány álmatlan éjjel, amely ezzel együtt jár. Korábban egy barátnőm említett hasonló dolgokat, mint amiken én is keresztülmentem, de ez csak akkor válik valóságos, és minden napot bearanyozó élménnyé, ha velem is meg történik. Egyik legnehezebb döntést hozom meg az eddigi életem során, és amit először próbálok, az nekem mindig egyfajta nehézséget okoz, hogy a lehető legjobbat, körüljárva, átgondolva, és nem azért, mert annyira úri asszony vagyok, hanem azért, mert talán abban sokkal biztosabb vagyok, hogy mit nem szeretnék!Egyszóval a nem oly rég született kisbárányomnak, Lucámnak választunk Iskolát!Az eldőlt, hogy azt nem, amely elvben a legkedvezőbb feltételekkel lehet az Ő, és a családunk segítségére egyaránt. Hosszú hezitálás, és utánajárás van mögöttem. Nagyon nehéz ebben jó döntést hozni, és ha valóban tenni akarsz a gyermek jövője érdekében, akkor véleményem szerint egy stabil alap szükséges a középiskolai, és felnőtt lét kezdetéhez. Sokan gondolják, hogy túllihegem az ügyet, és lehet, hogy van valóság alapja, mert a járatlan út nem oly egyszerű, mint egy jól kitaposott.Sok lehetőség van, amellyel élni lehet, és kell is. A választás a gyermek igényeire szabva lett felsorakoztatva. Mivel a város peremén lakunk, így figyelembe kellett venni a reggeli csúcsban biztonsággal járható, és nem túl nagy akadályozással megközelíthető iskolákat. Ezt én meg is tettem, és nem most fogtam hozzá, hanem már az előző évben, mert az ovis csoport fele iskolába ment, és gyűjtöttük, gyűjtöttem az iskolák lehetőségeit, illetve a fakultációkat. Részünkről segítség az, hogy amit eddig elkezdett, és lelkesen csinál, az része lehessen a hétköznapjainak is. Mivel a sport a fő szempont, így első sorban efelé kezdtem el nézelődni. Sajnos nem túl nagy lehetőségek vannak mai napság a gyermekek részére sport terén, vagy azért van ez, egyelőre így mert még kicsi ahhoz, hogy valamit valóban életvitel szerűen csináljon? Nem tudom. Igazából egyik oldalról megtaláltam a számításaimat, mert sport tagozatos az iskola, vagyis az osztály ahova menni fog. Sok minden érkezett még e mellé, amely nagyban megkönnyítette a döntésemet. Ez valószínűleg gyermekekként változó. Nálunk is így van. Három különböző.E mellé érkezik még a kívülállók kéretlen vélemény nyilvánítása. Azt annyira szeretem…. Nem is értem, hisz nem egy háztartást vezetünk…. Mindegy, soha nem alapoztam a döntéseimet másra, és főleg nem más véleményére.Azért írom ezt a bejegyzést, mert látom, hogy hozzám hasonlóan sok édesanya vállán ott van a döntés terhe. Nekem már nagy a pofám, mert eldöntöttük, és ezzel egy mázsás teher került le rólam, és nincsenek buta gondolataim sem. Most már.Tudom azt, hogy most fogékony a gyermek dolgokra például a nyelvtanulásra. LEHET! De én az a hülye fajta szülő vagyok, aki először magyarul óhajtja a gyermekét megtanítani. Nem merek példákat írni, mert szóban is közel álltam időnként ahhoz a határához, amely 1 lépésre van a tömeglázadás, és lincselés felé. Értem én, hogy pályázat, meg értem azt is, hogy csak így lehet színvonalasan fenntartani egy intézményt. De ha tíz szülőből nyolc tiltakozik, kettőt meg nem érdekel, mert a kényelem a szempont, akkor lehet, hogy elgondolkoznék… Azt is megkaptam, hogy nem vagyok elég nyitott, és a világ nem arra halad amerre én. Lehet…. Ha megkérdeznek, akkor mindig elmondom, amit gondolok a kérdezett témákat illetően. Én kérem több alkalommal le lettem szidva, és akkor most finom voltam, és nőies… Minek kérdezősködök itt? Elfogadták már többen! Volt olyan intézmény ahol a portás is úgy szólított meg az érkezésemet követően, hogy köpni sem tudtam. Nem is értem..Volt egy idő, amikor inkább félre tettem a lehetőségeim feltérképezését, és a kérdezősködést, mert csak akadályokba ütköztem. Akkor kezdődtek nálam a nehezebb pillanatok. Gondolkoztam, hogy most akkor ezt nem lehet kellően körüljárni, és el kell fogadni, ami van?! Hát nem, én nem vagyok az a fajta…. Így új lendületet véve, ismét neki kezdtem a lehetőségek feltérképezésének, és bevetettem az összes ismeretségemet, és nagyon köszönöm Ági! Hisz nélküled lehet, hogy még mindig ülnék a langyosban.Summázva! Lucám iskolás lesz. Ez már biztos. Az is, hogy hol. És kedves Édesanyák! Ne adjátok fel. Járjátok jól körbe minden lehetőséget.Fejleményekkel, és élménybeszámolóval jövök még!
