Édes Hármas!

edes_3.jpg

Édes Hármas! (Gergely érkezése)
Rögtön itt az elején szeretném leszögezni, hogy az édes hármas alatt az én "csodálatos "három gyermekemet értem.
2017.08.20. Gergely érkezése a mi világunkba. Másnap reggel 8 órára voltam kiírva a professzori vizit után, amely ezt megelőző szerdán volt. Pontosan a 39.-ik héten, hétfőn történt meg a programozott császármetszés.
Előtte már vasárnap 5 órára vissza kellett mennem, hogy mindenféle vizsgálatokat meg tudjanak csinálni, és újra fel tudjanak venni az osztályra. Ez rendben is volt. 30perc ctg, áramlás vizsgálat, az ügyeletes orvos megcsinálta a kórlapot is. Majd jött a nővérke, aranyos és túlterhelt, mint mind ezen az osztályon. Mondja Ő, hogy adna kettő kúpot, az egyiket este, a másikat reggel kellene intéznem, hogy a purgálás meg tudjon történni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, mert jelenleg kúp nélkül is össze fosom magam, olyan ideges vagyok. Végre nevetünk ebben a kevéssé sem mesterkélt szituációban. Majd folytatja. Elegendő, ha az alsó traktus megtisztul az operációra, gondolom ezzel sugallni akart valamit arra utalva, hogy nem kell mindet használni. Kérdeztem gyorsan vissza, hogy ki fogja ellenőrizni az alsó traktusomat? Erre, elbocsájtó szép izenettel, elvonultunk jókedvvel.
A gyomrom egész nap egy picike gombóc volt, mert az Emíliámmal megélt műtétem nem volt épp a legszebb emlékeim egyike. Sajnos nekem nem adatott meg a lehetőség, hogy természetes úton hozzam világra gyermekeimet. Ennek számos oka van, volt, lesz, amit egy ősanya alkat, aki mindenbe beleköt, abszolút felül tudja bírálni pillanatok alatt az orvosi döntéseket, és szakértelmet egyaránt. Sajnos én vonzom őket, messziről rám ismernek. Biztosan látszik a nézésemen, meg a járásomon, hogy császárral szültem . Egyszóval programozott császár, csak, hogy a könnyebb utat válasszam.
2017.08.21. Elérkezett a reggel, kaptam csodaszép hálóinget, fertőtlenítő tusfürdőt, és várakozunk. Jelentem az alsó traktus megtisztult. Nem semmi ez a kúp. A reggeli adagot 13 percig sikerült hősként bent tartanom, véres verejtékkel. De komolyan szakadt rólam a víz. Eközben egy kismama hőbörgött a szomszédos ágyon, hogy neki bezzeg nincsenek fájásai, mert milyen igazságtalan, hogy nem mehet ő szülni stb stb. Hozzá tenném, mindig, aki a leghangosabb az van a legjobban betojva. Mondtam neki, hogy ugorjon ki a nővérkéhez egy beöntés kúpért, garantálom a fájásokat.
Várakozunk. Mint a micimackó, csak mászott, csak mászott, csak mászott.... Én is csak vártam, csak vártam, csak vártam.
Eközben lement kettő vizit. A doki hadsereg rám néztek, aha, ja, maga ma az első, és már mentek is tovább. Én már itt nem okozok ma fejfájást senkinek.
Megérkezett a férjem,és családunk egy része. Kedves Soginőm igyekezett oldani bennem az akkorra már kézzel fogható ideget. Időnként remegtem.
Jött a beteghordó, betakargattak, és irány a műtő. Le is értünk. Az anesztes már várt az ajtóban, és egy nővérke. Lement az ekkor szokásos protokoll, megállapították, hogy én már rutinos vagyok ( neeeeeem), és szúrják a vénát, vagyis szúrnák, mert éjfél óta én nem ihattam, és negyed kilenc után voltunk, és én kezdtem szomjan halni... Véna nem nagyon van, de nem gond, mert a rutinos nővérke némi paskolással gyorsan életre keltette a nem létezőt. Jött a savlekötő trutyi, és ülhettem is át a műtő asztalra. Megkaptam az érzéstelenítő, érzéstelenítését, amely még nem volt teljesen hatékony amikor jött a gerincemben a forróság, és már zsibbadok is. Ekkor kisvártatva megérkezik a szülésznő, hogy bocsánat, de el volt foglalva, és csak most tudja a katétert feldobni. Jupi. Teljesen el is feledkeztem erről. Szerencsém volt, semmit nem éreztem belőle.
Fekszek, és hat a spinális gerincérzéstelenítő, a vérnyomásom a béka feneke alatt, valami 70-80 között. Kérdezem az orvosomat, hogy fekve el lehet ájulni, mert én rögvest megteszem. Gyorsan nyomtak valamit a vénámba, és kicsit oldalra fordították a műtő asztalt, kb 100 nagy levegő vétel, és ok. Megvagyok, itt vagyok. Kezdődik. Ebből én semmit nem érzek, csak a zöld lepel mögül hallom, amit mondanak. Ok. Kinyomták belőlem ŐT. Az én kicsi fiamat. Sír, remek. Majd abba marad minden, és hörög zörög . Megmutatják. Kb 3 másodpercre. Majd jön a gyermekorvos, hogy adaptációs gond merült fel. Azonnali oxigénes inkubátorra van szüksége. Atya ég. Ezzel el is vitték. Ez kb háromnegyed kilenc után pár perccel történt. Oda fordulok az anesztes orvoshoz, hogy most akkor mi van? Erre ő kedvesen válaszol "nem hallotta mit mondott a gyerek orvos", jól van, ez sem kávézott még, pont ahogy én sem. Ilyenkor én is morcos vagyok. A dokim hallotta az intelligens eszmecserét, és abbahagyta az operációt, és elmagyarázta mi a gond. Most már ok. A kisfiam megszületésétől számítva pont egy óra eltelte után, plusz egy csővel távozok az operált osztályra. Megérkezik az orvosom, és elmagyarázza, hogy miért tartott eddig a műtét, de mosolyogva közli, hogy jöhet a következő. Ő megtett mindent.
Ez a jelenlegi állapotunk. 3 gyermek boldog szülei vagyunk. 2017.08.21.- én 8:49 megérkezett a Trónörökös.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmintaanya.blog.hu/api/trackback/id/tr213204721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Nem "MINTA" Anya

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása