Barátságok a gyermek után!Épp tegnap este gondolkoztam el, hogy vajon más is így gondolja-e, mint én?! Mindig voltak körülöttem emberek. Nem feltétlen barátok. Haver, sörbarát, ismerős ismerőse.... Ezek a barátok a gyermekem születésével, és mert más érdeklődés felé kezd el az ember orientálódni, nyílván lemorzsolódnak, és csak a "komoly" barátok, és a szintén gyermekesek maradtak meg nekem .Igazából ez csak akkor tűnik fel az embernek, amikor már van időd fakultatív programokra. Kivel? Mit? Nyílván az, hogy a férjemmel csinálunk időnként kettesben programot. Sokszor ilyenkor is a gyermekekről is beszélünk, de igyekszem csak magammal, és vele foglalkozni, valami alkalmi randiféleség. Hiszek abban is , hogy a férfiaknak kell egy kis egérutat adni a túléléshez. Az én párom hetente eljár edzeni kétszer, és ki tudja adni magából a feszültséget. Persze van, hogy időnként mire haza ér, én ezt össze is szedem. Kell nekik a "pasi" program. Így legalább ők többet tudnak tolerálni.Ott vannak a testvérek, aki ugye család, tehát muszáj, hogy szeressen. Hányszor elmondtam ezt az én drága jó tesvíremnek. Szeret is. Meg a kölykeimet is szerencsére. Így tudok időnként felnőtt dolgokkal foglalkozni. Rögtön ezután jön számomra a barátból lett családtag. Imádott barátnőm, aki sok-sok évet lehúzott már mellettem, és sok könnyet, és bánatot, és örömöt látott nem is kérdés, hogy családomként tekintek rá ameddig világ a világ. Sajnos fiatalon megtapasztaltam, hogy milyen elveszíteni a családi létem kellős közepét, ami pótolhatatlan. Nem is kerestem soha hozzá foghatót, mert nincs. És mert időnként sírni volna kedvem, amikor egy-egy édesanya cselekedeteit hallom mástól. Elképesztő dolgok vannak. Első középiskolám során az akkori osztályfőnököm nagyon jó barátom lett, és támaszom is sokszor. Neki nincs gyermeke. Veszteségem elfogadására nagy segítségem volt, és itt talán még jobban összekovácsolódtunk. Ő lett a mi Tántink, a fogadott anya, a barát, a csodanagyi, a bejárónő, a lótifuti, és megtesz mindent értünk. Itt van még a házastárstól hozott család is. A barátok táborát ők is erősítik, és szintén muszáj, hogy szeressenek.Ezt csak azért szerettem volna leírni, mert ebben a tekintetben is voltak nagy veszteségeim, és akiről az ember tudja, hogy mellette marad bármi is legyen, néha sajnos változhat. Nekem is voltak hulló "Csillagaim" Amiket nagyon sajnálok, mert nagyon ritka, hogy az ember megtalálja valahol a másik felét. Aki sok mindenben hasonlít, aki kapaszkodó lehetne az életben bármihez. És akkor egy érkező baba mindent megváltoztat mindkettőnkben. Felülírja a hétköznapokat, az életet. Most már tudom, mert nekem is van, ami megváltoztatta hasonlóan az életemet, hogy akinek nincs, az valóban nem tudja ezt tolerálni. Nincs fék, és nem érti, hogy neked most komolyan megváltozik az életed a gyermek érkezésével? Igen! Mert hozzá fogsz mindent nézni. Neki mikor jó, hogyan jó. Eszik, nem eszik, nincs idő semmire, mert amire ezek lemennek hulla vagy. Titkon bízom a csillagom vissza térésében. A férjem mondta valamikor, és az eredetét nem tudom. Egy gyermek megváltoztatja az életedet, kettő megszünteti, és nekem három van.Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy hálás legyek a barátaimnak, akik támogatnak mindenben, és mindig. Akik miatt ez a blog is itt van. Van,aki messze van tőlem, épp csak Szolnokig, vagy épp Londonig kell menni a találkáig, és még is szinte minden nap tartjuk a kapcsolatot, van,aki 2 utcányira lakik tőlem, és Őt annak köszönhetem, hogy ide költöztem, és el kezdtem gyermekekkel foglalkozni, és bármikor számíthatok rá is. Vannak a régi munkahelyről itt maradt barátok. Ők is meg maradnak nekem életem végéig, pedig ebben a sorban van gyermektelen is. Szerencsés vagyok, ezt most érzem csak igazán. A barátok megmaradnak, már aki valóban barát. Csak ápolni kell a kapcsolatokat.
