Anya! Te leszel a boszorkány…..Megint?!A leányok nagyon szeretnek szerepjátékokat játszani, és persze számos olyan mesét halottak, láttak, amelyben van boszorkány, banya, Zíta, és még hosszasan sorolhatnám őket. A kérdésem, csak annyi, hogy Apa miért mindig a herceg, meg a jófiú, vagy épp a 7 törpe egyben…. Én meg Aranyhaj mostohája, vagy csak szimplán olyan szereplő, amely nem épp a jóság, és béke megszemélyesítője!Igyekszem ezt egyáltalán nem magamra venni, hisz NINCS rá oka a gyermeknek, hogy ezt tegye velem. Vagyok én jóságos, és békességes! Nem minden nap gurul el a gyógyszerem! Mégis amikor megkérdezem, hogy miért, akkor felemelt szemöldökkel néz rám mindkettő, hogy anyaaaa. Mintha ez egyértelmű szereposztás lenne, mint a főzés meg a mosás! Nekem ez új. Sehol nem olvastam erről eddig, tehát új. Egyik tanító könyvemben sem szólt a fáma a bosziról, és a banyákról. Már amiket eddig én kiolvastam.. Ami igaz, az igaz, hogy tudok banyásan nevetni. Vagy inkább csak úgy csinálni. Tudjátok, mint a tükröm tükrömös asszony. Az a gonosz nevetés. És időnként, amikor megkapom a szerepemet, van, hogy belefeledkezem, és előtérbe kerül a színpadias énem, és megkapják a kacajt. Szerintem ez a minimum, amit megtehetek, ha már mindig nekem jut a szerep.Mi mindenhol tudunk színpadon lenni, és ez a gyermekek egyik irigylésre méltó tulajdonsága, hogy a frusztráció, és a szégyen szikrája sincs benne. Gond nélkül bevonnak a játékba vadidegen felnőttet, és gyermeket egyaránt. Ez csak nekünk felnőtteknek természetellenes. Van, hogy egy beszélgetést nem tudunk úgy kivitelezni, hogy ne legyen benne egy kis gúny, vagy csíny. Mindenkinek kellene kicsit gyermekül tanulnia. Annyival szebb lehetne a világ. Énekelnek, szavalnak, és minden pillanatát megragadják annak, hogy ezt megtehetik. Nem tudom, hogy az iskolában tűnik vajon el majd ez a gyermeki tisztaság? Remélem, hogy sokáig megmarad nálunk. Annyira élvezem. A minap sétáltunk a forgatagban a gyermekekkel, és a Tisza partra menet mindkettő leány elkezdte szavalni Petőfitől az Anyám tyúkját. Csodálatos! Olyan büszke ilyenkor a szívem. Jó persze vannak butaságok is töménytelen mennyiségben, és tudom, hogy korai megszólni, ha butaságokat beszél. Tudom! Csak annyival jobban élvezem, ha szaval, vagy énekel. Lehet, hogy épp ezért nem jut, nekem soha szerep mondjuk egy Csipkerózsika? Mert rászólok! Ő meg szárnyalna, és én elrontom egy oda nem illő rászólással? Lehetséges, hogy épp magam formálom ezeket az eddig létidegen szerepeket? Vagy csak rejtve tartottam, és most, amikor a szükség felmerül, akkor kerül a felszínre… Csodálatos dolgokat tesznek, és hoznak magukkal. Nem vagyok pedagógus, de tervezem a pályát bejárni. Egészen pontosan azt az oldalát, amellyel én magam lehetek szebb, és jobb. Esetleg, egy fél szerep akkor majd nekem is juthat valamely tündérmese főszerepéből. Tennem kell ezért még nagyon-nagyon sokat. Tudatos ez bennem, és hiszek magamban, főleg abban a részében, hogy tanulással lehet előrébb lépni a sikerekhez. Igaz, hogy az én képzeletbeli színpadom már sokkal életszerűbb. Az a fajta teher is jön velem, amelyeket megélek a minden napokban. Ezekkel együtt próbálok felmászni a létra fokain.. Közben még jön a meglévőhöz, mert az idő múlik, és az idő bizony nem szokott nyom nélkül elmúlni fölöttem. Lehetséges, hogy vannak erre praktikák, amelyekkel könnyebb lenne egy egy létrafok, de a kihívás, az az én legfőbb terepem…. Így élem a minden napjaimat, és amikor nem vagyok totál idegroncs tőlük, akkor bizony tudok belőlük töltekezni.Igyekszem az anyaságnak előtérbe helyezni azt az oldalát, amelyet nem árnyékol be egy felhő sem. Kevés ezen pillanatok száma, és ezt az élet mesét, most épp erre szerettem volna kiélezni. Minden korszaknak meg van a maga színpadias milyensége. Legyen az egy dac korszak, vagy egy szuper kis szeparációs szorongás, amikor levegőt sem tud venni az édesanya a gyermeke nélkül. Mindenki, aki gyermeket nevel, egy nagy színpadi jelenetet hoz létre. Főszerepben a gyermek. Sokszor mi, akik mellékszereplőként próbálunk felmászni a hátán, és segítségére lenni a szerep kiteljesedésében, mi leszünk a saját magunk áldozatai. Egy banya, vagy épp egy horror film kellős közepébe csöppenő statiszta. Azért írom, hogy statiszta, mert én gyakran érzem ezt, hogy a saját életemben pillanatok alatt kialakuló szereposztásokban csak az lehetek. Vegyünk alapul egy szuper kis bolti fetrengős hisztit! Amelyben ugye a főszereplő lesz a gyermek. Az, hogy mennyi van az adott jelenetben, most nem releváns. Érkeznek a további szereplők a jelenetbe, akik, főbb szerepet kapnak nálam, hisz kérdéseikkel faggatva engem, mint statisztát, Ők már is belekerültek a történetbe. Ők lettek a nyugdíjas pár a boltból, akik megbotránkozva állnak a történések felett. Én élem tovább az életem, hisz a gyermek fekve ordít, én statisztaszerepben várakozok, hogy mikor lesz a következő jelenet. Érkezik a következő szereplő, aki épp azon a részen szeretne magának vásárolni néhány péksüteményt, ahol a cselekmény épp folyik. Mivel én az esetek zömében délelőtt látogatom a boltokat, így a következő szereplőm is egy szabadnapos nagyi, aki bájos kérdéseivel próbálja talpra állítani a főszereplőt. Én továbbra is statiszta vagyok, mert még nem az én szerepem jön. Sikertelen az ügy, de lassan oka fogyottá válik ez a színpadi jelenet, így megérkezünk a jelenet befejezéséhez, amikor is a gyermek, akinek egy könnye nincs, de a statiszta kitért a biztonságos látómezőből, így felkel, magához veszi a kívánt pékárut, és mint, ha mi sem történt volna, megyünk a következő színhelyre, ahol jöhet a következő jelenet. Számos ilyen szuper kis lehetőségem volt már, akár egyénileg, akár csoportosan, és bátran állítom, hogy színes, és forgatagos az élet. Soha nem unatkozok. SOHA.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nemmintaanya.blog.hu/api/trackback/id/tr5614814110
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
