Amikor megérkezett hozzánk Gergely, rendkívüli kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz az életünk egy pasival. Sokféle elmondás, és személyes tapasztalattal telve várakoztam, hogy vajon tényleg különbözőek-e?Nekem eddig kettő leánnyal kellett nem kis harcot vívnom a mindennapokban.. Kimerítő nagyon. Kezdődik azzal, hogy ha Emília az első gyermekem, akkor lehet, hogy nem lett volna második, Pedig higgyétek el, Lucám sem volt semmi. Hasfájás szempontból Lia magasan szárnyalt a dobogó legfelső fokára, hisz 8 hónapos volt, amikor egyszer csak nem fájt a hasa. Luca a második 4 hónappal, és Gerusom messze leszakadva utolsó helyen. Eddigi 2 hónapja alatt 2 alkalommal fordult elő. Az egyik egy pörkölt volt, a másik a rota oltás.Ez csak semmiség a napi rutin teljesítéséhez, hisz valljuk be őszintén, ahhoz, hogy a itthon ne csinálj semmit egész nap, (mert hát a pasik rendre nem értik miben is fáradunk el valójában), nem árt egy békés természetű gyermek. Gerusom az, egy csoda! Ha nem éhes, akkor egészen nyugodtan le tudom rakni a lakás bármely pontjára, és csendesen figyeli, amit csinálok. Vagy épp a nagy fáradtság elnyomja. A lányaimat nem lehetett letenni, ha mégis, szórakoztatni kellett őket. A főzés, és az egyéb semmit tevéseimet is volt, hogy úgy végeztem, hogy a hátamon csücsültek, és folyamatosan vittem magammal őket.Voltak olyan jelenetek az életemben, amikor egy- egy játszótéri látogatásom alkalmával megfigyelhettem a szelíd, szófogadó már, már hihetetlen kategóriát súroló Fiú gyermekeket, és amikor anyukájával szóba elegyedtem (Ezeket most már inkább kerülöm), közölte velem, Ő mindig ilyen, angyalka… FIÚ ennyi…Grrrrr. Akkor kérem, hagy kérdezzem meg, hogy miért mindig a leányok csinálják a ribilliót? Amikor hangoskodás tört ki soha nem hallottam, hogy Pistike, vagy Jancsika… Sokkal inkább jöttek a leány nevek. Ok nincs gond. Mind égetni való veszedelem, nem csak az enyém. Persze találkoztam már angyalokkal, de nem itthon.Kell egy pasi a családba. Ebben mindig biztos voltam,(már mint még egy) de soha nem mertem gondolni, hogy ez valóra válhat. Mindenki csak legyintett rám amikor elmondtam, hogy fiút szeretnénk, ha lesz harmadik. óóóó. Itt cseng a fülemben a vélemények summázott zöme, ami kijelenti, hogy egy cerka, egyfélét fog. Igen is én már láttam a papír írószerben olyan cerkát,aminek egyszerre sok oldala van.Utána is olvastam lelkesen a „hogyan” részleteinek, és azt gondolom, hogy ismét sikerült túl olvasni magam a témát illetően. A kedvencem az volt,amikor valami régi praktika került elém, miszerint cérnára tedd fel a karika gyűrűt, és ha körbe forog leány lesz, ha oldalra leng fiú. Már csak azt nem tudtam, hogy ezt mikor kell lengetni, és hova? Előtte, utána, közben? Szóval nem minden praktika vélhető valósnak, és nem hittem abban sem, mint népi hiedelem, hogy jó, ha egy éles kés, vagy egy bárd kerül az ágy alá aktus közben….. Na kérem. Esetleg valami szar környéken, de nem felénk.Amikor már úgy éreztem, hogy kellően felszívtam magam praktikákkal, és megfelelő érvelési strófa állt elő, akkor elmeséltem ezeket a férjemnek.(Mérnök ember, időnként kocka) Nem is távoztam kritika nélkül….. Ok mentünk tovább, és én gyűjtöttem tovább az infókat a „hogyan készül a fiú” témakörben. Bárkit fel tudok tartani legalább 30 percig az általam listázható praktikákkal. Ennek fele természetesen kuka, de az igyekezet a fontos.
