Szeretem ezeket a pillanatokat, mert van valami titkos varázsa, ami fel tudja tölteni az akár egész éjjel nem alvó anyát is. Természetesen az összebújás a gyermekekkel történik.Amikor Lucám pici volt, teli voltam elképzeléssel, hogy hogyan is kell altatni a gyermeket, és valóban ebben a témában egy csomó hasznos írás létezik.Egyszóval altatás. Soha nem aludt velünk, mert nehogy már. Hozzá teszem nem is igényelte. Ezen igénye a testvéreivel érkezett.Sokkal egyszerűbb volt Őt etetni is éjjel, hiszen ezek a spéci cumisüvegek megfelelő levegőztető rendszerrel vannak ellátva, az én kebleim viszont nem. Nyilván evés után én levegőztettem, és most is ezt teszem . Szerintem egy-egy büfit kicsalogatni a gyerekből, hogy a lelkem nyugodt legyen, sokkal nehezebb éjjel. Mindketten fél kómában. Van kedve a fenének büfögni. Aludjunk, és jól van.Hát igen, ez a "rossz" szokásom a 8 hónapos koráig has fájós második gyermekem Emília születésével érkezett be a hálószobánkba. Ugyanis mindegy volt már a harmadik hónap után, hogy hol alszunk, csak aludjunk...Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, de a lényege ennek, az, hogy rájöttünk, már akkor,amikor kettő volt, hogy kicsi az ágy.( Mondjuk a Tánti szerint még van a lakásban több pont is ami kicsi). Mármint ehhez, hogy minden gyermek velünk pihogjon. Sebaj.Én mindig igyekeztem megfelelő gonddal lenni a férjem pihenését illetően, mert hát ugye legalább Ő legyen már békében. Ez sajnos egyre sűrűbben dől meg mostanában.Szóval Reggeli, hajnali összebújás... Van a nappalinkban egy szép nagy pamlag, amin elférünk mindahányan. Amikor a leányok felébrednek itt szoktunk összebújni. Általában ez az éledezési pont. Kakaó, mese, és egyéb reggeli kívánságok.Amikor szerencsém van én is kicsit oda bújhatok, és ott még tudok lopva aludni néhány percet. Lucám a minap elsőként ébredt, már mit utánam persze, és mivel mindenki békésen aludt még, így ketten összebújtunk a pamlagon. Loptam is néhány percet magamnak gyorsan.Nem tartott sokáig, mert Lucám rövid éledezés után megszólított.-Anya! Fent vagy?-Igen.-Neked miért rezeg a karod itt a hónod alatt? (A döbbenettől hirtelen nem is tudtam mit mondani., Jó reggelt anya, akkor itt nem a kakaós békés buli indult el)-Mert én már öreg vagyok, hozzád képest, és ha te is átesel majd olyan változásokon,mint anya, akkor elképzelhető, hogy neked is ilyen lesz.-Milyen változás? ( Na akkor ezt most már folytatni kell úgy érzem, ezzel nem adtam kielégítő választ)-például, híztam- fogytam, például szültem 3 gyermeket, például közel vagyok a negyvenhez.....Úgy tűnik, hogy rendben is vagyunk, és meg is sikerült ezt magyaráznom, már amit Ő is el tud fogadni, meg tud érteni.Amikor Luca kicsi volt nagyon vártam, hogy végre beszéljen, mert úgy majd sokkal egyszerűbb lesz a kommunikáció. Beszél.... Viszonylag hamar elkezdte. Két évesen már érthetően kommunikált. Rendre meg is kapom tőle amire vágytam...Megcsinálom a kakaót, és ismét oda bújok, hogy lopjak magamnak még néhány percet. Eltelt kb 5 perc.-Anya!! Neked rezeg a hasad is!-Nos, hát lehet kislányom. (Ennél a kérdésnél már nem voltam olyan vidám. )-Ez is amiatt van, mint a kezed?-Igen.-AHAN! jól van anya. (Ez volt az a mondat,amikor tudatja veled, hogy nincs vége, és ezek után még esetleg egy csípőre dobott kézzel nyomatékosíthat is )Reménykedtem abban, hogy nem fogja sorjázni a problémás testrészeimet tovább, mert akkor nem biztos, hogy teljesen békés lesz ez a beszélgetés.Közben felébredt Lia is, és a beszélgetés abba is maradt. Csináltam tovább a reggeli dolgaimat, és feledésbe is merült a beszélgetés. Sajnos bizony vannak olyan hibáim, amiket nem is akarok, és nem is tudok elrejteni a gyermekeim elől, de bízom benne, hogy ez soha nem lesz releváns náluk.Azért, hogy a végszó az övé legyen, mese nézésből hanyagul oda dobta még, hogy " A combod biztosan nem miattunk rezeg"Kész! Teljesen haza vágta a napomat. No komment..
