Mindenképpen szerettem volna egy teljes fejezetet szentelni a témának, és ha lehetne, interaktívvá tenném ezt, hogy más anyukák is leírhassák a személyes tapasztalataikat.Megpróbálom valamiféle csoportokra osztani az anyukákat, és már most leszögezem, hogy ezt személyes tapasztalataim, beszélgetéseim ihlették, és ha bárki magára ismerne valamely csoportban, ez csak a véletlen műve lehet. Legyen a színtér a Roosevelt téri játszó. Szerintem ezt mindenki tudja vizuálni.A láthatatlan:Ő az az anya típus, akinek a gyermeke rendre a legnagyobb galibát, cirkuszt csinálja a játszón. Amikor felcsendül az ordítás, és Te körül nézel, hogy vajon anyuka hol lehet, amikor a gyermek már a kislapáttal félholtra csapta a pajtását, és megy a balhé. Ők ilyenkor nincsenek itt, mármint nem tudni ki az. Minden akkor derül csak ki, amikor már a sértett elvonul, és az anyuka nem ér rá figyelni, hogy ki jön a kis pankrátorért.Ebbe a kategóriába sorolom még azoknak a gyermekeknek a szüleit, akik marha lusták azon a tányéros forgón száz kört forgatni a gyermekeiket, és csendesen megbújva figyelik, mikor érkezik egy lelkes apuka.... Az én férjem a lelkes csapat tagja, és sok kisgyermeknek okozott már szép délutánt, mert a sajátja bevette ezt a csodát.Az unatkozó:Valószínűleg ezeknek a szülőknek nincs otthon felfokozott hangulatú gyerekzsivaj, elképzelésem szerint van segítsége is, de ezzel soha nem kérkedik. Velük még el is szoktam beszélgetni, mert nagyon hálásak tudnak lenni, és soha nem "agresszívan" közelítenek, és a következő alkalommal, mikor találkozunk, mosolyogva közelít, és a beszélgetést onnan folytatjuk, ahol abba hagytuk, mert Ő tudja, hogy hol is hagytuk abba. És tudom, hogy jól esik neki, ha fogadom a közeledését.A zseni:Köszönöm szépen Adrinak, aki pontosította ezt bennem. Ők azok, akik mindig többes számban kérdeznek, beszélnek. Akik mindig mindenre tudják azonnal a választ, akinek a táskájából kilóg a fertőtlenítő, és a ragtapasz. Ha valaki magabiztosan közelít hozzám, igyekszem valamerre el slisszanni. Öt beszélgetésből, (aminek vastagbél tükrözés lett a vége, mert olyan vehemenciával tolják rád a zsenialitásukat, hogy elmegy a kedved a játszótérre járástól), három alkalommal kiderült, hogy azért van ideje zseniálisnak lenni, mert bejárónője, szittere, és ételfutára van. És a gyereke megérdemli, hogy ebédig a játszón legyen. Egyszóval ZseniálisakA tudomást nem vevők:Ilyen mindig van. Soha nem tudtam eldönteni, hogy azért mert úri rangja megköveteli, hogy felszegett fejjel járjon, vagy azért mert már annyiszor megsütötte magát, hogy jobbnak látja, ha nem vesz tudomást semmiről? Én még itt nem tartok, de nem sűrűn viszem mostanában a lányokat játszóra, és lehet az is sokat változtatott rajtam, hogy már nem a belvárosban lakunk.A feliratozók:Imádni való társaság. Kívül belül névvel ellátott szettekkel érkeznek, és a homokozóban minden alkalommal 2-3 mm hosszabb a nyaka, amikor hazaindul, mert folyamatos figyelésben van. Engem már kutatott át ilyen szitástúl vödröstül lealázott. Hazáig mosolyogtam...A matemaikusok:Na ez vagyok én! Aki mindig rászámol a gyerekére. Háromig számolok, és ha nem indulsz el akkor hú meg persze ha... A hámom az jó néhány alkalommal elhangzik a számból amire útra kel a kis csapat. Nagyapók, Nagyanyók:Imádni való lelkes társulat, aki soha nem érti, te miért vagy kiborulva, hisz jó ez a gyerek...Apukák:Ők azok, akik azon anyukákat hivatottak leváltani, akiknek már tele lett a hócipőjük a játszótéri bandázásból. Persze nem minden esetben van ez így, de szerintem számolható.Botházy Kata tollából:A PEDAGÓGUS: egy kazal gyereket is remekül elnavigál, szórakoztat, tanít - ám az egyszem sajátjával nem bír... ☺ ebből a típusból fejlődik ki aztán az ANTISZOCIÁLIS: aki tuti nem viszi játszótérre a gyerekét ☺Bedő Gabriella tollából: Könyörgős anya. Az vagyok én. Akinek a gyereke nevét mindenki tudja a játszótéren. Miközben az egyik eszi a kavicsot, a másik a lehető legmesszebbre biciklizik, szalad, vagy felfelé mászik. Ezerszer szólok, "Gergő" állj meg, gyere le, vagy indulás haza. Nem szokott bejönni. Valamelyik mindig bőg. A kicsi általában mert nem ehet azt, amit szeretne. Homokot. Kavicsot. A nagy meg azért, mert nem lehet ott, ahol akar. A kiscsajom első szava az volt, hogy Gergő. Vajon miért? :-DBiztosan lehetne még felsorolni néhányat, de egyelőre nyitva hagyom ezt a blogot, és így tudom majd bővíteni a meglévőt....
